Néztél, de nem láttál,
akartál és nem vágytál.
Hallgatsz de nem értesz,
könyörgöm, hogy kérdezz.
Látlak, pedig nem nézlek,
gondolatban becézlek.
Közel vagy, de túl távol,
talán nem is ebből a világból.
Egyszer tán, majd érzed,
hogy felforr újra a véred.
Én leszek, mint mindig,
gondolok rád addig.
Itt egy ócska dallam,
táncra perdül a talpam.
Dalolni kezd a szám,
mert szép vagy... igazán.
Nem hallod, pedig üvöltök,
vagy térden állva könyörgök.
Hiszen ha észre vennél,
valamit biztosan tennél.
Nem kérek Tőled semmit,
csak, hogy olvasd el ezt itt.
Néha gondolj azért rám,
és halld meg az imám.
Mert azt kívánom Neked,
hogy legyen boldog az életed.
Elmondhasd majd egyszer,
hogy nevetve kelsz és fekszel.
Akkor boldog leszek én is,
mert mosolyogsz mégis.
Nekem hidd el így jó lesz,
hiába tudom, nem szeretsz.
Majd elmúlnak az évek,
és Mi külön leszünk vének.
Mert gyáva voltam és szótlan,
pedig Neked mindent elmondtam.
Valahol majd megtalálsz,
tőlem nem messze állsz.
Késő lesz, úgy hiszem,
ott a temetésemen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése