Álmot láttam, szörnyű álmot
a Csend falta fel a világot.
Mi csak néztük, álltunk mélán
és engedtük, hagytuk némán.
Hirtelen jött, mindent elvitt
nem hagyott itt nekünk semmit.
Szólni kéne, azt gondoltuk,
de a hangot nem találtuk.
Most már késő, nem fog menni,
miért kellett csenben lenni?
Látjuk egymás szemében a vádat,
"Te miért nem nyitottad ki a szádat?"
Arra kérlek, ne bánts engem,
nem egyedül voltam csendben.
Te hangok nélkül hogy fogsz élni?
Nem fogsz majd a csendben félni?
Hogyan tudnánk rendbe hozni?
Hangjainkat vissza lopni?
Eggyüt megtörhetjük a csendet,
visszakaphatjuk a régi rendet.
Ha úgy érzed, hát inkább beszélj,
a saját szavaidtól, kérlek ne félj.
Mondj ki bármit, bárhol bátran,
legyen hangod a világban.
Mesélj nekem, meghallgatlak,
ha bánatod van vigasztallak.
Kérdezz tőlem amit akarsz,
hidd el nekem sosem zavarsz.
Kínos kérdés? Olyan nincsen,
hiszen hangod minden kincsem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése