... azt gondoltam megosztom veletek. Börtönben élek, én magam
építettem... aztán bezártam...majd elhagytam a kulcsot... de
most már nem is keresem. Kezdem az elején, a börtön ahol élek,
itt van a fejemben... jó itt, csend van és nyugalom, csak
kevés a látogató. Elárulom azt is, hogyan épitettem, kezdtem
az alapokkal ( ilyen van mindenkinek, ki mit hozott magával...
csak mindenki mást épített rá )... aztán következtek a falak.
Az első fal, az Őszinteség, minél őszintébb vagy annál
magasabb, de akkor is épül ha szimplán hallgatsz. A második
fal a Hit, ahogy veszted el az életed során a hitedet úgy épül
ez a fal egyre magsabbra. A harmadik fal a Pénz, minél
kevesebb van, annál nagyobb a fal közted és a körülötted lévő
világ között ( nekem sosem volt, így ezzel nem volt nehéz
dolgom, de ha van akkor inkább odaadom másnak, hátha mást épít
belőle ). A negyedik fal, a Gondolkodás, ha túl sokat
gondolkodsz falat emelsz magad köré, ez ugyanúgy mint a többi
fal, ha nem figyelsz rád is omolhat. Szóval volt alapom és
négy falam, a tető a csillagos ég ... ennél több talán nem is
kellene. Ja igen volt ajtó is, minden falon ... ki is
nyitottam őket időnként, de már befalaztam mindet... ezért nem
is keresem a kulcsot. Azt hiszem nem vagyok egyedül, hiszen
itt van velem a Csend és a Magány ... egyik sem túl jó
társaság, de ki lehet jönni velük. Időnként vannak látogatók
is, család és a barátok ... Ők nem látják a falakat, de ha
mégis, akkor nem zavarja Őket. Azt vettem észre, hogy néhányan
beszálltak az építkezésbe... például árkot ásnak a börtönöm
köré Irígységből. Szögesdrótot feszítenek körém,
Elutasításból. Szegények, nem is sejtik, hogy engem ezektől
pont a saját falaim óvnak, saját maguk útját nehezítik a
közénk gördített akadályokkal. Tehát börtönben élek, de jól
érzem magam ... időnkét szárnyalok egy kicsit, de aztán irány
vissza a biztonságba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése